Itt az ideje az új élet kezdetéhez.Anyám és én hat hónapja Szöul utcáin motoszkálunk.Itt látom az esélyeimet...A fájdalom elvész...Mostmár színesebben látom a világot.Bár anyámnak a lelke még mindig sóvárog és késztetést érez arra,hogy újra Amerikába kössünk ki.De én semmi áron nem mennék vissza.Megismertem hét fiút és miattuk húz ide a szívem.A srácokban van valami különleges és nem csak az,hogy híresek... Suga mosolya annyira édes,és egy vicces teremtés...Vele jövök ki a legjobban.Szavak nékül is megértjük már egymást...Jungkookie...ő az egyik legjobb fiú barátom...Ő mindig is megértet. Az elmúlt évek fájdalmát sírtam ki a vállán pár perc alatt...És utána mindig meg bírt nevettetni.Hihetetlenül megszeretem.Jimin-ah...Egy hihetlenül perverz fantáziával rendelkezik.Milyen menőnek látszik a srác én csak annyit mondok,hogy olyan mint egy kis lány.De őt is nagyon bírom. Jhope,Jin és RapMon,hát.... Ők azok akikel nem nagyon beszélek de amikor van rá idő akkor felejthetetlen emlékek fognak gyarapodni. És hát a végére maradt Taehyung-ah...Imádom azt a nagyon hülye fejét.Nincs olyan nap amikor nem baromkodnánk együtt.Szóval a lényege az,hogy én biztos ha anyám úgy is dönt...Nem megyek vissza Amerikába!
A elmélkedésem egy telefon "halk" dallama zavarta meg.Sietem lefele,hogy fel bírjam venni a készüléket...Az utolső csörgés előtt sikeresen felbírtam venni.
-H-halló?.-lihegtem a telefonba.Azt hiszem most rekordot döntöttem.
-Oh,szia Lina...Már azt hittem nem veszed fel.-sóhajtott a másik fél.
-Na lökjed Suga miért hívtál?
-Ja télleg....E-esetleg...dadogott-Elmehetnénk moziba...Úgy éreztem ,hogy eben a pillanatba dobok egy hátast. Ez randira hívást lett volna? Jaj ne hülyéskedj már Lina... Valószínűleg csak arra gondolt ,hogy két barát elmehetne megnézni egy akciófilmet.
-Itt vagy még?Lina?!.- Hangja kicsit hangosabb volt.
-Ja igen persze.... Én benne vagyok!- Ha nem lett volna ott a fülem a szám végig szalad volna a fejemen,akkora mosoly ült meg az orcámon. Olyan kettős érzésem van....Vagyis...Az elmúlt napokba teljes mértékbe nem tudtam,hogy mit érzek Suga iránt... A barátságnál mintha többet éreznék de mégse.... Mi ez?
-Rendben...Akkor mindjárt ott vagyok.
-T-tessék? Most?
-Igen.-kuncogott bele a telefonba majd csak a szagatott csipogás volt hallható.Úristen!Kell valami normális rongyot találnom magamra... Mert a trikóban és egy szál bárányos rövid nadrágba mégse mutatkozhatok... Főleg nem Sugával... Szóval nagyon-nagyon gyorsan felszaladtam megint,hogy elkészüljek.
Nem fogom nagyon kicsípni magam...Ergó csak egy moziba fogunk kikötni.De azért mégse fogok lengén felöltözni ebbe a hűvös időben. És hát bele se telet olyan 10-15 perc már valaki az ablakom alatt kezdet el rappelni,
-Te hülye! Van csöngő!- Majd fogtam egy hozzám eső legközelebbi valamit és jól neki hajítottam.
-Hé!Ez fájt!Azért nem kell megdobálni!Viszont-mutatott le az összetört porcelán angyalkára-Ezt nem fogod vissza kapni.-kacagott.
-Neeeeeeee az a kedvenc porcelánom volt.-nyafogtam amin láthatólag Suga jókat kacarászott.
-Deeee....Na...még ma elindulunk?Vagy még gyászoljuk a földre szált angyalt?-Összehúzott szemöldökkel,megsértődve egy hatalmasat bólintottam és elindultam lefele.
-Na végre.Azt hittem,hogy ma már nem érsz le.-nevetett
-Igazán?-csaptam vállon-Inkább menjünk mert vissza megyek.-száltam be az autóba.Lassan Suga nagy mosolyok közepette hajlandó volt beszálni és elindultunk a mozi felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése